Mérk nagyközség

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Mátészalkai kistérség
Lakosság: 2328 fő
Terület: 25.08 km²
Népsűrűség: 92,82 fő/km²
Rang: nagyközség
Körzet hívó: 44

Fekvése

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Nyírség szélén fekvő település. Vállaj 1,5 km, Tiborszállás 8,5 km, Fábiánháza 7,5 km, Nagyecsed 10,5 km távolságra található. A település a Kraszna folyó mentén található.

Nevének eredete

A falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, a régi magyar nyelvben népszerű Mérk személynév vált a település nevévé.

Mérk, templomok

Névadója valószínűleg az 1216-ban és 1391-ben említett Merch, a szatmári németek ispánja lehetett.

Története

A falu telepítésének kora és körülményei ismeretlenek. Kialakulásakor a Gutkeled nemzetség-beliek földjébe ékelt magában álló falu volt.

Mérk neve az oklevelekben 1297-ben tűnik fel, Miklós birtokaként: p. Nicolai Merk, in C-u de Zathmar.

1298-ban Ákos nemzetség-beli István országbíró a falut leányának Anychnak, a Borsa nemzetség-beli Beke feleségének engedi át.

1318-ban Károly Róbert király az Ákos nemzetség-beli Erne hűtlen unokáitól elveszi, és a Gutkeled nemzetség-beli Báthori Bereck fiának, Jánosnak adományozza. Ettől kezdve a Báthoriak Ecsedi uradalmához tartozott.

Borovszky szerint azonban 1391-ben még a Szántai Petőfieké volt, akiktől leányágon a Kállaiak örökölték, és a Báthoriak csak 1418-ban kaptak rá királyi adományt.

A XVII. század-ban Bethlen, majd Rákóczi birtok volt.

1746-ban gróf Károlyi Ferenc szerezte meg, s még asz övé volt a XX. század első évtizedeiben is. (Ébele G.: Ecsedi uradalom) Mérk sorsa hasonlóan alakult a korabeli Szatmár vm. környező településeihez: a török- és a habsburg ellenes felszabadító háborúk pusztításai, az 1717. évi tatárbetörés, a járványok, pl. az 1719. évi nagy pestisjárvány, ínség a község lakosságát is sújtotta.

1839-ben a faluban pusztító nagy tűzvészben az egész falu, s mindhárom temploma is leégett.

A sok megpróbáltatás a falu lakosságát is megtizedelte.

A községben az első sváb telepesek 1773-ban jelentek meg, akik a szomszédos községből és Németországból érkeztek (Borovszky i.h., Vonház 123).

A falu betelepítéséről Pesty Frigyes leírásából van adatunk, 1864-ből: a települést háromhatod részben római katolikus , a környékbeli [[sváb] falvakból 1770 körül idetelepült magyarul beszélő svábok, kéthatodrészben a közeli elpusztult Szent Márton helységből részben Mérkre, részben a szomszédos Fábiánháza-ra költözött helvét református magyarok, egyhatodrészben pedig szintén magyar ajkú görögkatolikusok lakják, kik első lakosai voltak Mérknek.

Gróf Károlyi Sándor szerzi meg Mérket, ahol akkor még csupán néhány lakóház állott. A gróf a faluba letelepedőknek ingyen lakást és földet , s 10 év mentességet ajánlott fel.

A község az utóbbi években, évtizedekben sokat fejlődött,több középület és új lakóház, kisebb üzem is található itt.

Vállaj 1950- és 1955 között összevont település volt, Mérkvállaj néven, a Vállajiak kéeésére azonban különváltak.

A falunak vasútja nincs, de a környező településekkel és Mátészalka-val is sűrű buszjárat köti össze.

Nevezetességek

A templomok légifotója

Római katolikus templom – 1882 és 1884 között épült Szent Péter és Pál tiszteletére épült, eklektikus stílusban.

Az 1839-es nagy tűzvészben leégett templomot 1882-1884 között építették újjá.

Oltárképét 1890-ben Lotz Károly festette.

Református templom – 1899-1914 között épült a tűzvészben elpusztult templom helyébe, eklektikus stílusban.

Görög katolikus kápolna.

II. Világháborús emlékmű.

Cifracsűrök – a sváb hagyományokat tükröző népi építészet szerint épültek.

Görög katolikus kápolna

Következő községek

További községek